KGX

Ahhoz, hogy kibírjuk, hazudnunk kell önmagunknak. Kapaszkodni. Hitbe. Eszmékbe. Emberekbe. Elhisszük, hogy tartozunk valahová, pedig dehogy. Az ember magányosan és magányosnak születik, és egyedül hal meg. Hogy utána mi van/lesz, nem tudható a kétszerkettő bizonyosságával. Sokan a boldogságot hajszolják (rejszolják). Legutoljára csütörtökön voltam boldog. A nyári nap utolsó sugárai arcomra estek, a győri Belga Söröző teraszán mellettem eszpresszókávé és Delirium Tremens sör. Valahol cigaretta parázsa izzik, és minden szem az ezüst cigarettatárcát nézi... Csak két másodperc volt az érzés, hogy enyém a világ, és ezt még az sem feledtette, hogy egyedül ültem ott. Úgy éreztem, ha most kéne meghalnom, nem volna baj...távol kerültem persze gyorsan ettől az emóciótól, mert az élet mindig győz, és persze annyi megvalósítandó tervem van, hogy maradnom kell. És itt nem az a lényeg, hogy két másodpercig, vagy két napig tart az érzés. Annyit talán senki sem bírna ki... A másik, hogy nem tartjuk számon a boldog pillanatokat. Tegnap is volt ilyen. Csak nehéz. A boldogságdrognak nincsenek dílerei. Kevés hozzá a pénz. Az idő megméréséhez számlap, mutatók, és óraszerkezet szükséges. Az ember mértéke pedig önmaga.