Hölgyekurak!

Kedves blogpöcögtetők és blogverők! Nem... nem valamifajta hentesblogon, vagy vegetáriánusgyűlölő bejegyzésen munkálkodnak fürge, ámde acélos ujjaim. Sokkal, sokkal komolyabb, úgymond megakérdésről van szó, amely nemzedékek sorsát döntheti romlásba, vagy viheti előrébb. A nő lehet szivola (succubus), aki boszorkányos ügyességgel szívja ki a "spirituszt" (azaz az életerőt, lelkierőt, no meg a gecit) a férfiból, csodálatos énekével megbűvölve láncolja magához, és ezáltal barátaitól távoztatja el, de amíg idáig eljutunk van egy alapkérdés, amely választ ad a cím mikéntjére. Ha csak ezt a dolgot tanítanák meg biológiaórán a csiga szaporítószerv-rendszere, vagy a szilva jellemzői helyett (figyelitek? a népdalokban a szilva mindig a pinát jelenti:-D), már jobb lenne a férfinépesség lelki kondíciója. Ez a vérfasz és a húsfasz kérdése. (Én először Ganxsta Zoleetól hallottam róla.) A vérfasz természetes állapotában kisebb, de a csaj által okozott izgalom erektálja nagyra. Jól használva számos nő szerint nagyobb örömet okoz, mint a húsfasz. A húsfasz természetes állapotában nagyobb, lóg, lustább; ha feláll, nagysága kevésbé változik. De állítólag a húsfasz kevésbé alkalmas a nők kielégítésére. E különbség biológiailag adott. Ennek tudása nélküli kezdetben az embernek könnyen lehetnek komplexusai. De e tudás persze lehet felszabadító, ezért véltem fontosnak megosztani főleg tini olvasóinkkal. Szóval, fel a fasszal, csak semmi búslakodás, akinek  nagy az arca, az meg vegyen csak vissza.