KGX

Már megint?-kérdezte a majomkölyök. Igen-válaszolta az anyja. Ezen a hétvégén is elviszlek valahová. Neeeee aaannnyyyyuuuuu, hadd fészbukozzak- húzta el a szót a kis hím, miközben féllábon állt. Állj egyenesen! A szemembe néz- parancsolt reá az anyamajom. Majd megmondlak apádnak-kiabált vissza a konyhából, ahová a főzőbanánt vitte be a leveshez. Kölke még hallotta a fenyegető szót: amúgy az emberkertbe megyünk. Emberkert? -mondta félig magának a majom- az mi? -Mit motyogsz te, fiam? Gyere ide, nem hallak - felelt rá a nőstény. Csak azt, hogy mi az az emberkert?-felelte az engedelmes gyermek, átlépve a konyha küszöbét. Ja, az... Az anya arcán felhő suhant át. Tudod-mondta halkabbra fogva-valamikor az ember uralkodott az állatok felett... Ember?-kérdezte a majomgyerek. Azok olyanok, mint mi, szűrte anyja a szót, csak butábbak, mi uraljuk őket. Milyenek még?-kérdezte a fiú, és miért uralkodunk most felettük?-tette hozzá félénken. Az úgy volt-kezdte a felnőtt, hogy a dédszüleid rácsok mögött, szolgasorban születtek. De az emberek a gonoszságaikkal elérték, hogy ma mi vagyunk a föld urai, és ők rácsok mögött, emberkertben élnek. Mi tápláljuk őket, hogy el ne hulljanak. Ügyelünk, hogy szépen fejlődjenek. Kicsit veszélyesek, szóval, be ne dugd az ujjad, mert harapnak. És ha rendes leszel, veszünk embercsemegét, azzal etetheted őket:-))).