Egy kapcsolatban... Miért hazudnak a férfiak? Miért sírnak a nők? A férfi-nő kapcsolat bonyolultabb, mint egy mignon, mert ott fogunk feltöri a kemény fondant réteget, nyelvünk keresi a krémet, szétfeszítve a piskótaajkakat:-). Fél perc az egész. Azonban a férfi és a nő, minden egyéb híresztelés ellenére is egyként ember. (Nyomathatnám kemény fickóként a nőgyűlölő dumát, de az nem elegáns.) De a férfi és a nő az egy dolog. A pasi és a csaj egy másik. Néha nehezen érezhetőek a határok, és a fogalmak keverednek, mint a szar és a talajvíz. A pasiban, ebben a csökevényes, pincsivé alázott vadászebben maradt némi vadászösztön (bár a nők igyekeznek engedelmes játékszerré idomítani...). Tehát neki elemi szinten pina kell. Ha fiúból férfivé érik (nem pasivá!-az a pincsiférfi), és a társadalmat követi, a vágytól égő vulván túl érzi: szüksége van női társra, jövendő gyermekei anyjára, lelke másik felére: a feleségre. (E romantikus vágy miatt bassza szarrá az életét. Ez az össztársadalmi átkúrás, hogy ettől leszünk férfiak.) Ha pasi marad, beéri valami más világmagyarázattal. A csaj egyedül nem áll meg a világban a maga lábán, kell valaki, akin lóghat: ez a pasi, akinek persze imád a farkán ugrálni ('slip on my dick'). A nőbe fasz való, nem vibrátor. Az élő hús varázsa... A csaj nem érdemelne faszt sem:-D. A csaj, ez a kis tinipina, többségében felszínes dög, aki több faszt fogott, mint rézkilincset. Némi testi adottsággal, és lelki habitussal fossá szívathatja a dugásért nyáladzó loser kutyát: a pasit. (Külön postot megér, amikor zsírdisznó hájadék rifkék kapják meg a legjobb pasikat, furcsa rejtélye a természetnek...). Van persze több variáns: pasivadász csajok, csajtémákban jártas (metroszex) pasik. A mignon-hasonlatra visszatérve: elveszem, megveszem, megeszem, éhségem kielégül. Az előbbi kép társadalmilag legalizált formája a pasi-csaj kapcsolatban csökkenő népszerűsége ellenére is a házasság, annak álságos ígéretével, hogy ettől lesznek férfiak és nők. Alsóbb formájában az élettársi kapcsolat is szóba jön, de az olyan, mint a rossz dugás. Inkább egy sikerültebb vizelést választanék. De mire kell a házasság? A házasság legalizált rabság. Az esküvő arra való, hogy a többi pasi szemberöhöghesse azt a barmot, aki kiszolgáltatja a magát a nőuralomnak. A megjelent csajok pedig örömükben maszturbálnak a vacsoraasztal alatt, hogy barátnőjük legalizált egy faszt, végén szabadon csapolható bankkártyával. Mindennek megvan a maga értelme. A vagyonegyesítésnek. A "közösen szereztüknek". Pedig milyen szép is a vagyonelkülönítés. Ha ezt tudnák az emberek, mindenki házassági szerződést kötne erről. Nem, te kurva! Te SEMMIT nem kaphatsz abból, ami az enyém. (Csak a farkamból a gecit, édes:-P. De azt le kell nyelned, ha kihányod, akkor is.). Az esküvő arra is jó, hogy a pasik és csajok KÖTELEZŐEN részegre igyák magukat (lehányva a menyasszony kölcsönzői ruháját, mialatt az esküvői tortára defekálnak), és orgiasztikusan üzekedjenek a dob mögött. Az esküvő rohadt drága, ez a szimbolikus nővétel, amit persze pasika és csajka:-) helyett a boldog örömszülők állnak. (Azért boldogok, mert végre más bajlódik a gyerekükkel, gondolják-félig jól, félig tévesen.) Aztán szabadon lehet a nővel a meleg szarig analizálni:-). Szaros farkunk leszopatása a csajjal azonban csak ritkán sikeres vállalkozás:-D. Mindennek ellenére: szívünkön ül vágy. Férfiak, nők, pasik és csajok, akárhogy is: mindannyian szívunk...